A dalmátok kedvenc szele, a bura
Néhány évvel ezelőtt viszonylag sok időt töltöttem a téli hónapok során Splitben. Míg a december nagyon kellemes volt, igazi enyhe, napsütéses, mediterrán tél, január közepén megérkezett a bura (bóra). És bár közel sem voltak mínuszok, sokkal jobban fáztam, mint itthon a mínuszokban: a tomboló szél csontig hatoló hideget eredményezett, olyat, ami ellen semmilyen sállal-sapkával, télikabáttal nem lehetett védekezni. (Lehetséges, hogy ezért van az, hogy sokszor én voltam az egyetlen az utcán, akin sapka, sál és kesztyű volt, a helyiek pedig átmeneti kabátban rohangáltak körülöttem - ők valószínűleg már rájöttek, hogy esélytelen harcolni ellene). Ami feltűnő volt, hogy mennyire furcsa csodálat övezi a burát. Szerintem annyiról van szó, hogy a dalmátok az évek során rájöttek: felesleges szidni és harcolni ellene, és inkább elfogadták, sőt, mára már különös vonzalom fűzi őket ehhez a jeges szélhez. Nemcsak a levegőt, az elmét is kitisztítja – mondják – ellentétben a jugóval, amely inkább a különféle mentális problémák felszínre kerülésének kedvez; az őrültek megszöknek a kórházakból és az utcákon tombolnak, míg az egészséges dalmát ember bénult állapotba kerül és szörnyű fejfájás kínozza. De erről majd máskor.
A BURA (BÓRA)
Erős északi-északkeleti szél, előfordulása télen és kora tavasszal gyakoribb, mint nyáron és ősszel. A kontinentális részekről hozza a hideg levegőt, a tenger felé a hegyeken keresztül ereszkedik le, időnként orkánszerű lökéseket idéz elő. Kitisztítja az égboltot, a levegőt és a légutakat, egészen addig, amíg a Jugo szél el nem űzi, ám működése során igen súlyos problémákat okozhat a helyi közúti és tengeri közlekedésben. A klímaváltozás előtti időkben, amikor a „három márciusi bura” (a március 7-én, 17-én és 27-én esedékesek) a téltől való búcsúnak és az igazi tavasz beköszöntének megbízható jele volt, az anyukák és nagymamák köveket raktak a gyerekek zsebébe, nehogy véletlenül elfújja őket a szél az iskolába vezető úton. (Bár hozzá kell tenni, nem jegyeztek még fel olyan esetet, amikor a bura gyerekeket fújt volna el...).
Kép forrása: narod.hr
A valaha mért legerősebb burát 2003-ban Maslenicában jegyezték fel, ahol a széllökések elérték a 304 km/órát is, ám Splitben szerencsére ritkán éri el a 100 km/órát. A „burológusok” között még nem született egyetértés abban, hogy a nem szokványos burák közül melyik a kellemetlenebb: a „sötét bura”, amely tisztulás helyett felhőket és esőt hoz magával, avagy az első nyári bura, amely képes felébreszteni a szenvedély lángját a partok mentén és a különböző szigeteken élő, a nyári erdőtüzek nem csekély részét előidéző pirománok szívében és fejében, akik a bura segítségével megkezdhetik a szezont és még intenzívebben hódolhatnak szenvedélyüknek…
Na, ez az igazi humánmeteorológia!
Forrás: Renato Baretić - Ivica Ivanišević: Split za početnike / abeceda grada (Split kezdőknek / A város ABC-je)
