Egyszer egy barátnőmnek megmutattam egy általam akkoriban rongyosra hallgatott dalmát számot, ami - mint a dalmát himnuszok általában - Dalmácia szépségéről, az énekes Dalmácia iránt érzett imádatáról szólt. Hogy melyik szám volt az, már el sem merem árulni, de lehet, hogy beleveszem majd a dalmát himnuszokat bemutató sorozatba. Barátnőm meghallván a felcsendülő melódiát, megvető arckifejezéssel csak annyit mondott: "te jó ég, ezek a szlávok csak ilyen hetvenes évekbeli táncdalfesztiválra való zenéket tudnak csinálni?!". Kicsit leforrázva álltam előtte, bár tény, hogy nem a legromantikusabb alkat volt, mégis a Balkán által elvarázsolt lelkemet szíven ütötte ez a rideg és lekezelő megszólalás. Ha megpróbálok elvonatkoztatni Balkán-imádatomtól, kénytelen vagyok beismerni, hogy magyarként sok délszláv, azon belül pedig dalmát zene is tényleg giccsesnek, nemritkán nevetségesnek hat. De vigyázz, ha egyszer megérint a balkáni dalok romantikája, te sem fogsz tudni szabadulni az érzéstől és néha titokban, szürke estéken, remegő szívvel nyúlsz a Youtube-hoz és hallgatod a délszláv emberek lelkét tápláló több ezer balkáni himnusz valamelyikét. Én még mindig azt hazudom a balkáni zene által nem fertőzött ismerőseimnek, családtagjaimnak, hogy ezen zenék kevésbé vállalható részét csak azért hallgatom, mert viccesek, de szerintem ezt már ők sem hiszik el. Be kell ismernem, hogy nemcsak a vájtfülűek által elismert zenéket hallgatom, ugyanúgy vannak turbófolk előadók és számok, amiket szeretek, és így vagyok a dalmátok által istenített előadókkal is. Igaz, hogy néha nem tudom eldönteni, hogy a szépségtől vagy a giccstől remegek, de azt hiszem, ez az érzés nem teljesen idegen azoktól, akik kicsit is ismerik és szeretik a balkáni népek (pop)kultúráját. 

A dalmát himnuszokat bemutató sorozat első dalának Mate Mišo Kovač 1982-es, Dalmacija u mom oku (Dalmácia a szememben) című számát választottam. Mišo Kovač kétségtelenül az egyik legnagyobb dalmát szupersztár. A šibeniki énekest karrierje felívelése előtt a šibenikiek állandóan azzal heccelték, hogy sosem lesz belőle rendes énekes. Ezért amikor kiadták első lemezét, ő egész nap a šibeniki promenádon sétálgatott fel-alá lemezével a kezében, és nem szólt senkihez. (Hmm, ismerős esetleg valakinek az a szerbhorvát szó, hogy "inat"? Magyarul talán a "csakazértis" kifejezés áll hozzá a legközelebb, a délszláv népek kapcsán gyakran előkerül...).

A kép forrása: muzika.hr

Mišo a mai napig a legtöbb lemezt eladott előadó az egész ex-jugoszláv térségben, és azt tudnunk kell, hogy a mezőny igen erős! Számos dalmát himnusz fűződik a nevéhez. Ezek a dalok tipikusan dalmát hangzásúak, dalmáciai nyaralások során biztos, hogy sokukkal találkoztatok is. És mi másról is szólhatnának, mint a gyönyörű Dalmácia imádatáról, felvonultatva a dalmát identitás szimbólumainak széles garmadáját. A 'Dalmacija u mom oku' című dal nem tartozik a kedvenceim közé - talán még az átlag dalmát popdaloknál is patetikusabb, a retro videoklippel a háttérben kissé nevetséges is. Jó példája azonban a dalmát himnuszoknak, sőt, talán túl is mutat azokon. A dalban ugyanis a dalmátok szülőföld iránti szeretetén, a "jó dalmát férfi" eszményképének bemutatásán kívül Dalmácia mint egy furcsa lázálom, egy időtlen ideál jelenik meg. Nem ez az egyetlen dalmát himnusz, amelyben a dalmátok kivándorlása is megjelenik. A szerzőnek azt tanácsolják, hogy ébredjen fel, amíg lehet, amíg fiatal, de ő képtelen szabadulni Dalmácia álomképétől, állandóan csak Dalmáciára flessel (még a szemében is Dalmácia van!). Az utolsó versszak azonban megmutatja, hogy ez nemcsak egy hiábavaló álmodozás egy, csak az ő fejében élő ígéret földjéről: amikor a távolban felcsendülnek a harangok és gyereksírás hallatszik, az új barátok összejönnek. Ez az élet körforgása, Dalmácia maga az élet, az időtlenség...

Amikor ezeket a dalokat hallgatjuk, azt tanácsolom, hogy vonatkoztassunk el a minket körbevevő valóságtól (ilyenkor nyáron, nyaralás előtt, nyaralásból visszatérve úgyis kicsit szebbnek és gondtalanabbnak látunk magunk körül mindent), adjuk át magunkat az érzéseknek és a lassúbb, egyszerűbb déli mentalitásnak! Samo laganini... A dalmát himnuszoknak a dalmát életérzés és identitás átadásán kívül sokszor nincs egyéb mögöttes gondolata (végül is kell ennél több?) - egyszerű, mély és valódi érzésekről szólnak, mint a szerelem, a szülőföld iránti szeretet, a büszkeség. Sokszor olyan egyszerűek, mint maguk a dalmátok. ;) 

Uživajte u pismi!

Mišo Kovač: Dalmacija u mom oku